Siegfried Tatschl - Cirkuláris kérdések

A cirkuláris kérdések technikáját a rendszerszemléletű Milánoi Iskola követői (többek között Selvini Palazzoli) dolgozták ki. Ez a technika nagymértékben elősegítheti, hogy egy adott kapcsolati kontextusban új perspektivák és információk jelenjenek meg.

A cirkuláris kérdések gyakran jóval hatásosabbak, mint a direkt kérdések. 

Ahelyett, hogy:

,Miért nem szól hozzá a témához?" - feltehetjük igy is a kérdést:,,Mit gondol, hogy hat most a hallgatása a többiekre?" 

Így a hallgatást emeljük ki üzenetként, de nem konfrontálunk. 

A direkt kérdéseket értelmezzük át, vagy helyezzük egy másik kontextusba. (Refraiming) 

A kérdés alapproblémája:  

• A kérdések mindig tartalmaznak egy kijelentést is (feltételezést, szemrehányást, elvárást, gyanút, stb.) Nincs semleges kérdés. 
• A ,,rejtett" kijelentés gyakran ellenállást vált ki. 
• A kérdések mindig kikényszeritik a választ. 

A cirkuláris kérdések hatása: 

• Üzenetet közvetitenek anélkül, hogy tolakodóak lennének 
• Explorálnak és befolyásolják a kommunikációs- es magatartásmintákat 
• Elősegitik a perspektivaváltást 
• Láthatóvá teszik a feltevéseket és sejtéseket, amiket másoknak tulajdonítunk 
• Arra szólitanak fel, hogy ne saját magunkról beszéljünk, hanem képzeljük el, hogy milyen lehet a helyzet a másik nézőpontjából 
• A kérdések hatására cirkularitás keletkezik, és gyakori perspektivaváltásokra kerül sor 

 

Cél: Távolságteremtés (az érintett váljon saját helyzete megfigyelőjévé) 

Variációk: 

A kontextus kibővitése/érdekek tisztázása:

„A kollégái szempontjából vajon még kik részesei a problémának? Ki érdekelt még a projektben? Kinek mi az érdeke?" 

 

Probléma funkció:

,,Tegyük fel, nem lenne ez a problémája, mi lenne akkor más?" Ok/kauzalitás: ,Miben látná vajon A a bajok gyökerét?" 

 

Kivételekre vonatkozó kérdés:

,,Legutóbb mikor nem lépett fel a probléma? Mi volt • akkor más?" 

 

Kapcsolódások megvilágitása:

,,Mit kellene A-nak tennie, hogy B is részt vegyen a dologban?" 

 

Érdekeltségekre vonatkozó kérdés:

,,Ki mit nem szeretne?" (Az érzékeny pontok néven nevezése)    

 

Az együttműködési készség, mint üzenet:

,,Miből indulhatunk ki: hogy hat a legtöbb résztvevő együttműködési szándéka a tartózkodókra?" 

 

Ellenállás, mint üzenet:

„Ha vannak résztvevők, akik ugyan nyiltan nem vállaljak fel, de aktivan nem vesznek részt, vajon az ő viselkedesük hogy hat azokra, akik aktivak?" 

 

Hipotetikus v. választási lehetőségek:

,,Tegyük fel, az osztályon mindenki nyiltan elmondaná a kifogásait, vajon ki hogy reagálna?" 

 

A nonverbalitásra vonatkozó kérdés, mint üzenet:

,,Hogy értékeli egyes kollégák hallgatását: beleegyezésként, vagy inkább a közös megoldás tagadásaként?" 

 

A kapcsolati és a tárgyi szint különválasztása:

,,Ön szerint a fáradozásunk, hogy előbbre jussunk a kérdés megoldásában, hány %-ban tárgyi és hány %-ban kapcsolati probléma?" 

 

Ajánlatokat tenni:

,,Tegyük fel, a moderátor jól tudná irányítani a nehéz tárgyalásokat, akkor vajon a zárkozottak megnyilnának?" 

 

Buktatók:

,,Mit kellene ahhoz tennie, hogy a vállalkozás biztosan hajótörést szenvedjen?" (Alapteltevés: Fontosabb, hogy ismerjük a lényeges bukatókat, mint hogy végiggondoljuk, mi újat, mi mást tehetnénk.) 

 

Csoda-kérdés:

,,Ki ismerné fel először, ha valami csoda folytán eltünnének a problémás magatartásmódok? Ki mivel járult ehhez hozzá?"   

 

      Jövőre irányuló kérdések:

,,Milyen lesz a munkával való elégedettség szintje 6 hónap múlva?" 

 

Visszaesésre vonatkozó kérdés:

,,Mit kellene tenni, hogy a sikeres megoldás után a jövőben újból visszaessünk?" 

 

            Átértelmezések:  

1. A problémahelyzet elemzése (A probléma leirása) 
2. A problémahelyzet lehetőleg több pozitiv funkciójának összegyűjtése az egyes résztvevők és az egyes rendszer szempontjából 
3. Az esethozót leginkább érintő pozitiv funkció kiválasztása 
4. Az új nézőpont alapján a következő lépések megtervezése