Karizma - Hatalom és tehetség

Köztünk élnek, különleges személyiségük és kisugárzásuk révén magukhoz vonzzák a többieket, meghatározzák a történések menetét. Miben áll a karizmájuk igazából?

A karizmát a görögök még Isteni adományként szemlélték, amely legitimációt adott mindenkori uralkodóiknak. A mai társadalom tudományok szótárába Max Weber hozta be a karizma kifejezést. Ő már egyrészt forradalmi erőről, másrészt rendteremtő hatalomról értekezik karizma címszó alatt.

A karizmatikus személyiségekhez sokan vonzódunk, bizalmat szavazunk nekik és átengedjük a kezükbe a vezető szerepét. Racionálisan szemlélve a karizma mögött nem ritkán nem áll különleges tehetség vagy tényleges teljesítmény. A karizma varázslata is addig tart csak, amíg a követők számára több ponton nyilvánvalóvá nem válnak a vezető hiányosságai. (Elég csak ha a politikusaink felemelkedésére és orra csapódásaira gondolunk)

A személyiségfejlődés kutatói szerint senki nem születik karizmával. A karizma tanulható. Vagyis inkább az egyén felismeri és működteti azokat az erőforrásokat, amelyek mások szemében karizmatikussá teszik.

A kommunikációs fejlesztő szemszögéből szeretném hozzátenni, hogy még mielőtt bárki elkezd karizmára edzeni érdemes önvizsgálatot tartania. A szuverenitás, amikor tisztában vagyunk önmagunkkal és az önreflexiónk is megfelelően működik az alapfeltétele minden kommunikációs és interperszonális viselkedési fejlesztésnek.

Mert mi az alapfeltételezésünk a karizmatikus emberről?

Legyen ő vezető, politikus, művész, sportoló, stb… Olyan érett személyiségnek érzékeljük őket, akik a közvetlen kapcsolatteremtésekből a maximumot tudják kihozni, jól kapcsolódnak másokhoz és jól fejlett érzelmi intelligenciájuk révén alkalmazkodva beszélgetőtársaik stílusához, rajtuk és velük együtt viszik végig saját célkitűzéseiket. Magabiztosnak látjuk őket, nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak, aktívnak, motiváltnak és motiválónak. Kézben tartják az életüket és nagy beleérző képességgel kommunikálnak, amitől szimpatikusnak, sikeresnek érezzük őket. Ha a helyzet heve megkívánja, akkor megfelelő szemkontaktussal és hangszínük változtatásával adnak súlyt jelenlétüknek. Kialakult stílusuk van, amely tükrözi, hogy jól ismerik saját erősségeiket, gyengéiket és tudják, hogyan hatnak másokra. Jól vannak önmagukkal, pozitívan, nyitottan tudnak másokhoz is közelíteni belső energiaforrásaik biztos tudatában, megnyugtató az őket körülvevő légkör.

Első lépések a karizmatikussá válás útján:

1. Legyen saját stílusa és azt bátran élje is! Sokkal szimpatikusabbnak látjuk azokat, akik nem valaki más olcsó másolataként lépnek fel.
2. Legyen hiteles! Természetes, hogy vannak helyzetek, amikor biztonságosabb nem teljes önmagunkat adni, de amikor csak teheti, legyen „igazi”.
3. Őrizze meg nyugalmát, válassza a lazább-megengedőbb megközelítésmódot! Gondoljon bele a dolgok relatív jelentőségébe, keresse a helyzetek előnyét és gyakoroljon légzési és lazítási technikákat, pl. meditáljon rendszeresen.
4. Figyelje meg önmagát, hallgassa tudatosan a belső monológjait! Vegye észre, amikor a múlt, egy régi hang, korlátozó hiedelmeit erősítő gondolat kerül elő. Ezek a bennünket tudat alatt gyengítő erők – őket tegye helyükre, engedje el, írja át!
5. Figyelje meg érzéseit! Merje megfigyelni a kellemetlen, fájdalmas érzéseket is. Nevesítse magában őket!
6. Keresse másokhoz a kontaktust! Ismerkedjék, beszélgessen, hallgassa meg mások gondolatait, értse meg másságukat, gondolkodás- és viselkedésmódjukat!
7. Dolgozzon a testbeszédén! Kérjen visszajelzést a fellépésére vonatkozóan. Tudatosan is hangolja össze szavait és testbeszédét. Külön figyelmet érdemes a hangja is!
8. Tartsa a szemkontaktust és mosolyogjon!
9. Sugározza nyugalmát, melegségét nagylelkűen mások felé! Legyen jó érzés az Ön közelében lenni!
10. Figyeljen oda az Ön által képviselt szerep és a megfelelő, elfogadott öltözködésmódra is! Tisztelje meg a helyzeteket és beszélgetőtársait összeszedett, ápolt külsejével.